Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR)

A Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR) az agrártámogatások eljárásainak kizárólagos egységes országos földterület-azonosító rendszere, melynek felépítéséről és működéséről rendelkezik a 71/2015. (XI.3.) FM rendelet. Kizárólagos abban az értelemben, hogy a földterülethez kapcsolódó, részben vagy egészben európai uniós támogatások igénylése során csak a MePAR adatait lehet használni, más nyilvántartás adatait a MePAR adataival szemben nem lehet figyelembe venni (pl. az ingatlan-nyilvántartás adatait). Egységes, mivel homogén 1:5000-es térképi méretarányú elektronikus térképi információval fedi le az egész országot, azaz azonos eljárást biztosít minden ügyfél számára. Az országos MePAR-t a 2004-es támogatási évtől használjuk a terület alapú támogatások funkcionális digitális térképi alapjaként. Kialakításáért a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) volt felelős az akkori Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) megbízásából. 2019. október 15.-től a 220/2019. (XI. 12.) Korm. rendeletben szereplő módosítások szerint a MePAR működtetésével és fejlesztésével, adatainak frissítésével kapcsolatos feladatokat a Nemzeti Földügyi Központ – NFK, mint földmérési és térinformatikai államigazgatási szerv látja el, együttműködésben a Magyar Államkincstárral.

A MePAR-t a terület alapú kérelmek benyújtásakor és a kérelemkezelés teljes folyamatában együttesen használják a gazdálkodók és a hivatali szervek. Aktuális állapotát az Egységes Kérelem beadófelületen, valamint a https://mepar.mvh.allamkincstar.gov.hu/ honlapon lehet megtekinteni.

A MePAR alapegysége, a földterület-azonosítás hivatkozási alapja a fizikai blokk. A fizikai blokkokon belül történik a mezőgazdasági parcellák/táblák, valamint ehhez kapcsoltan az ökológiai jelentőségű területek megjelölése. A fizikai blokkrendszer térképi megjelenítésének képi háttere az ortofotó, vagy a nagy felbontású űrfelvétel.

A fizikai blokk a művelés szempontjából összefüggő, több éven keresztül állandó, a terepen azonosítható határokkal rendelkező földterület. A blokkok a több éves forrásadat alapján láthatónak és stabilnak értékelt határok mentén jelölik a terület alapú támogatásra jogosult mezőgazdasági terület valós funkcionális egységeit. Egy fizikai blokkban általában több mezőgazdasági parcella/tábla van, és területét több gazdálkodó is művelheti. A fizikai blokkon belül különböző mezőgazdasági hasznosítások is lehetnek (pl. szántó, gyep, ültetvény stb.). A nem támogatható területeket – pl. utak, beépített és infrastruktúrának használt területek, mezőgazdasági művelés alatt nem álló területek stb. – el kell különíteni a felszínborítás alapján kifizetésre alkalmas támogatható területtől.

A MePAR részének tekintjük az úgynevezett tematikus rétegeket/fedvényeket, melyek a fizikai blokkok vagy azok egyes lehatárolt részeinek különböző információit tartalmazzák. Több mint 30 tematikus fedvény segíti a gazdálkodókat a különböző jogcímek jogosultságai kritériumainak és egyéb kötelezettségek konkrét területi lehatárolásában; például: Natura 2000 területek, érzékeny és állandó gyepek, erdők, belvízzel veszélyeztetett területek, lejtős területek, HMKÁ védett tájképi elemek, az ökológiai jelentőségű területek, felszínborítási adatok.

A 2015-ben indított Közös Agrárpolitika reformja jelentős hatással volt a teljes terület alapú támogatási rendszerre, melynek következtében a térinformatika nyújtotta adatellenőrzés szerepe megnőtt. A jelenlegi üzemeltetés közvetlen kritériumait az Európai Parlament és Tanács 1306/2013/EU rendelete, a Bizottság 640/2014 rendelete és az Európai Bizottság technikai iránymutatási határozzák meg. Az Európai Bizottság által elvárt üzemeltetési követelmények és a minőségellenőrzés jelentősége nő, a rendszerben foglalt adatok és változásaik vezetése komplex folyamatokon keresztül valósul meg. A mintegy 435 ezer fizikai blokk lehatárolásának átvizsgálásakor a legjelentősebb a nem támogatható területek lehatárolása - épített elemek estében 100 m2 felett, természetes vegetáció estében 300 m2 felett-, a földutak szigorúbb lehatárolása és a hosszú távon nem művelt területek elkülönítése a támogatható területtől.