Hírek Hírek

Megjelenés: 2008.04.24. 09:08 Utolsó módosítás: 2009.10.16. 12:04

Több mint 7 milliárd jutott agrárkár-enyhítésre
archív

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a nemzeti agrárkár-enyhítési rendszer keretében nyújtott támogatási előlegek decemberi kifizetését követően, április első napjaiban − a vonatkozó jogszabályokban előírt határidőre − elvégezte a kárenyhítési alapban lévő maradványnak a jogosult termelők közötti felosztását, valamint az összegek kiutalását is.

Ezzel az ún. „végkifizetéssel” a 2007. októberében a 96/2007. (IX. 7.), és a 97/2007. (IX. 19.) FVM rendeletek alapján kifizetett de minimis támogatásokkal együtt az agrárkárokból fakadó veszteségek enyhítése céljából biztosított támogatások összege meghaladta a 7 milliárd forintot. Becslések szerint így − a különböző támogatott hitelkonstrukciókat nem számítva − a több jogcímen a károsultak részére kifizetett kárenyhítési támogatásokkal, valamint egyéb intézkedésekkel a termelőket ért 2007. évi, hivatalos felméréssel igazolt fagy- és aszálykárok mintegy 40%-át sikerült érdemben kompenzálni (a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal szakértői által elvégzett és dokumentált vizsgálatok mintegy 18 milliárd forint veszteséget számszerűsítettek).

Az MVH tájékoztatása szerint jelenleg mintegy 11200 gazdálkodó rendelkezik agrárkár-enyhítési szerződéssel, akiknek a 2008. évre vonatkozó befizetési kötelezettségüket (szántóföldi kultúrák esetében évente hektáronként ezer forint, gyümölcsös esetén évente hektáronként háromezer forint összegben) május 31-ig kell teljesíteniük. A Hivatal felhívja a figyelmet arra, hogy a befizetés kizárólag banki átutalással teljesíthető, a szerződők részére jelenleg postázott fizetési felszólításban megjelölt bankszámlaszámra. Az átutalási megbízás „Közlemény” rovatában fel kell tüntetni a kárenyhítési szerződés alapján befizetésre kötelezett nevét, regisztrációs számát és a kárenyhítési szerződésének számát. Az agrárkár-enyhítési rendszer hatékony működéséhez elengedhetetlen, hogy minél több termelő csatlakozzon az alaphoz, hiszen az esetleges természeti csapások okozta veszteségek érdemben csak akkor orvosolhatók, ha az alap megfelelő nagyságú – a termelői befizetésekből, illetve az azzal legalább azonos összegű állami hozzájárulásból összetevődő – forrással rendelkezik.